Eliza és a ház, amit Jacob épített I-II. [antikvár]

Lábnyomok az Ohio partján - A Nagy Folyó Jóval azelőtt, hogy Coloron de Blainville 1749 júniusában lejött a Szent Lőrinc-erődből egy franica muskétás osztaggal, hogy "helyreállítsák a békét a vadak néhány településén", s elásta tábláit az Ohio partjain "a tulajdonjog megújításának jeleként", a wyandot, mohawk, kajuga meg szeneka indiánok már O-HE-YO-nak hívták gyönyörű, kígyózó folyójukat, ami a wyandotok nyelvén azt jelenti, hogy A Nagy Folyó. És valóban az volt: gyönyörű, nagy folyó. Isten jelölte ki medrét ujjával a föld színére, hogy véghetetlen céljait szolgálja. Hogy közlekedhessenek rajta az emberek, akik szétszórtan élnek ezen az óriási, lakatlan földrészen. Hogy összekösse a vég nélkül rohanó árra felfűzött apró falvakat. Hogy kimeríthetetlen bőségszaru legyen, fáradhatatlan, örökmozgó energia, mely a kíváncsi természetűeket, a gazdag képzeletűeket, a kalandvágyókat, az álmodozókat, a teremtőerővel megáldottakat arra ösztönzi, hogy szembeszálljanak a természettel, és kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket.