Elindult szeptemberben [antikvár]

Részlet a könyvből: A tanteremben hirtelen elhalt az óraközök hangos zsibongása. A kulcslyuknál figyelő Madarász intett, hogy jön Terebes és maga is hirtelen beugrott a padba. Pisszenés nélküli csöndben, merev vigyázzállásban fogadták a benyitó tanárt, - az osztályfőnöküket, aki a rendet még a tanulásnál is jobban megkivánta a gondjaira bízott diákseregtől. - Aki tanító akar lenni, az elsősorban önmagát legyen képes fegyelemre, rendre nevelni - szokta mondogatni, ha a rendetlenkedő fiatalok időnként mégis alkalmat adtak néki, hogy elismételgesse nevelési elveit. Most megelégedett fejbólintással vette tudomásul a fegyelmezett tiszteletadást, fölvonult a katedrára, néhány pillanatig ő is katonás feszességgel nézett szembe az osztállyal, mintha vezényelt volna magának: fejet föl! mellet ki! hasat be! - azután intett, hogy leülhetnek. Csak a napos maradt állva: - Osztályfőnök úrnak tisztelettel jelentem, nem hiányzik senki. Hospitál Moravec Gyula.