Éles tárgyak [antikvár]

Részlet: Első fejezet A pulóverem új volt, rikító piros és ronda. Május 12-ét írtunk, de a hőmérséklet tíz fok alá zuhant, és miután négy-napon át ingujjban dideregtem, inkább egy leárazáson szereztem magamnak meleg ruhát, mint hogy a bedobozolt téli holmijaim között keresgéljek. Ilyen a tavasz Chicagóban. Szürke zsákvászonnal bevont bokszomban ücsörögve a számítógépem képernyőjére meredtem. Aznapi cikkemben a gonosz lagymatag formában volt jelen. Négy gyereket találtak bezárva egy szobába a kétévestől a hatévesig, pár tonhalas szendviccsel meg egy liter tejjel, a South Side városrészben. Három napja voltak odabent, akár a meg-kergült csirkék, úgy rohangáltak fel-alá a szőnyegpadlón az étel és a széklet között. Az anyjuk elment cracket szívni, és megfeledkezett róluk. Megesik az ilyesmi. Se cigarettanyomok, se törött csontok. Csak a visszavonhatatlan megcsúszás. Láttam az anyjukat a letartóztatása után: a huszonkét éves Tammy Davis szőke volt és kövér, a pirosító két felespohár méretű, szabályos rózsaszín kört formázott az arcán. Magam előtt láttam, ahogy egy rozzant kanapén ül, láttam az ajkát a fémen, a kiáradó fustfelhőt. Utána minden gyorsan elszállt, a gyerekei messze sodródtak tőle, újra hetedikes volt, amikor még tetszett a fiúknak, amikor még ő volt a legcsinosabb: egy tizenhárom éves lány szájfénnyel az ajkán, aki fahéj rudacskát rágcsál csókolózás előtt. Egy has. Egy szag. Cigaretta és kihűlt kávé szaga.