Egykor volt házibarátaink [antikvár]

Petőcz András "családregénye" lazán összefüggő események sorozata. Állandó szereplői - Irma, a nagylány, akivel "mindig történik valami", Anya és Apa, akik hátteret és biztonságot jelentenek a gyerekek számára, valamint Toncsi, a kisfiú, aki a család barátairól mesél nekünk - igencsak különlegesek, mert nem öregszenek: a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek "hősei" tűnnek fel ennek a könyvnek a lapjain, de a család ugyanaz marad, a gyerekek nem nőnek fel, és a "dolgok", ahogy azt a kötet mottója is ígére, "elképesztően változatlanok". Megjelenik itt, többek között, Géza, a nagy utazó, aki vegetáriánus létére felzabálja a vasárnapi paprikás csirkét, Lajos bácsi, a festőművész, aki egész életét egy monumentális május 1-jei kép elkészítésének szenteli, és Irén néni, aki van már olyan bölcs, hogy tudja az alapigazságot, miszerint "finggal nem lehet kést köszörülni". Az örökké álmodozó, semmit megvalósítani nem tudó apa, a családot apró léptekkel folyton körültáncoló anya és a két gyerek döbbenten figyeli, ki mindenki tűnik fel, majd tűnik el a látszólag érintetlenül maradt család környezetéből.