Egy szívtipró hálójában [antikvár]

Balatonboglár Augusztus közepe volt. Esténként már elkelt egy kiskabát, de dél körül még teli szájjal mosolygott a nap. Anna bepakolt a bőröndjébe, de alig tudta behúzni rajta a cipzárt. Három napot terveztek Adéllal a Balaton partján eltölteni, de mindig megakadt a szeme egy újabb darabon, ami nem maradhatott otthon. Még szerencse, hogy ágynemű volt a faházban. A szülők felváltva sorolták az intelmeket. - A szendvicseket itthon ne hagyjátok! - Vigyázzatok a vízben, nehogy leégjetek! Pár éve vásárolták ezt a kis házat a parttól nem messze. Minden megvolt benne, ami, szükséges. Több szoba, kis konyha és egy zuhanyzó. Úgysem töltenek ott sok időt. Eltervezték, hogy rengeteget fürdenek, és napoznak, mert néhány hét múlva kezdődik újra az év az egyetemen. - Indulhatunk, lányok? - kérdezte tőlük az apjuk. Csomagok hátul, matrac, pléd, minden be volt készítve. A hűtőtáska tele volt üdítővel, és szendvicsekkel. Beültek a hátsó ülésre.