Egy élet [antikvár]

Részlet a könyvből: "Jeanne elkészült a csomagolással és odalépett az ablakhoz. Még mindig esett. A zivatar egész éjszaka verte az ablaküvegeket és a tetőt. Az alacsony ég mintha meghasadt volna, szinte öntötte a vizet a földre, sárbaborítva azt, szétmorzsolva, mint a cukrot. Nehéz, fülledt szél fujt. A megáradt patakocskák elöntötték az uccákat, a házak szivacsként itták be a nedvességet, a pincétől a padlásig. Jeanne tegnap tért haza a zárdából. Végre mindörökké szabad volt! Kitárhatta magát az élet örömeinek, amelyekről oly régóta álmodozott. Attól tartott, apja nem akar majd ilyen csúf időben elindulni. És századszor pillantott most fel kérdőleg az égre."