Egy egyszerű szív [antikvár]

Az óra hatot ütött. A délutáni napsugár rátűzött a nagy, fehér számlálólapra, csillogott a rézsúlyzókon. A cseresznyefa-óra régi családi darab volt és amióta Helene vissza tudott emlékezni, mindég a falon függött. De azelőtt is, amikor apja született és nagyapja gyermekkorában is jelezte az elmúlt időt. Az inga lankadatlanul imbolygott, fáradhatatlanul lengett. Az állandóan vándorló mutató újra kezdte és befejezte a tizenkét szám körét. Ez a körforgás magába foglalta az egész napot, az éjszakát, az évet és az örökkévalóságot.