Édesanyja szemefénye [antikvár]

L FEJEZET Si néma ház Szeretnétek-e régi városokban járni? Szeretnétek-e? És ha eljuttok oda és megálltok a régi városnak egy-egy háza előtt, eszetekbe jut-e, hogy vajon milyen lehetett az a ház, amelyiknek a helyére ezt az új házat építették, és kik voltak a lakói, akik benne éltek? Mi minden történt velük? Hogyan élték mindennapi életüket a régi világban, amelyben őseink is éltek, és amely annyira különbözött attól a világtól, amelyben mi élünk. Eszetekbe jut-e? Nos, jöjjetek velem, elvezetlek benneteket egy ősrégi városba, Komáromba, annak is egy utcájába: a Királypüspök utcába. Ott megállunk egy hosszú, földszintes ház előtt. Ha 14-et lépünk, elérünk az utcaajtóig. Azután már többet kell lépnünk, hogy a ház másik végéig érjünk. Öt ablaka van az utcaajtótól jobbra, négy balra. Sötét, komor külsejű ház, vasrácsos ablakokkal. De ott fent az eresz alatt az a szürke márványtábla mintha világítana, mintha kopott betűiből messze sugárzó fény törne elő. Hiába festették be sötétre, komorra a ház falát, ablakait, ajtaját: világosnak, ragyogónak látjuk, amint olvassuk a szürke márványtábla kopott betűit: