Dafke [antikvár]

„A terpesztett lábú vizsgálatokra felkészültem, de zavarba ejtett a sok nedv. Ezek határozták meg a vágyainkat, a jövőnket, a szerelmünket és az öregségünket, mintha minden tőlük függött volna. Apró kocsonyák a hasunkban, létezésükről nők százezrei nem is tudnak, plazmák és levek, amelyek másoknak legfeljebb a gyönyör részei, nekünk meg milliméterek és decik. Fotók, kémcsövek és leletek. Dögös csajokból kongó edényekké válunk, amelyeket feltöltenek, kitöltenek, megfestenek, mi meg hordjuk, visszük, őrizzük a nedveket, és várjuk, hogy a lábos belülről életre keljen. A pléh kizöldüljön. Huszonhét éves vagyok, negyvenhat kiló. A mellem dögös, a fenekem feszes, lent állítólag gyöngyvirágillatot árasztok. Most meg csak a lábos? Neee!" Egy ember, aki nincs. És két másik, aki érte küzd. Várhatnak-e segítséget? Orvostól? Természettől? Istentől? Egy regény a reményről, az elvérzésről, a beletörődésről és a föl nem adásról. Egy család, hat együtt töltött év. Egy történet a szeretetről. A nagy sikerű Ajvé írónője új regényében a mai napig tabutémának számító meddőségről ír, amely elemi erővel dúlja fel egy család életét. Humoros és torokszorító pillanatképek egy letehetetlen könyvben