Bűnös Budapest [antikvár]

PROLÓGUS A fiatal, nyúlánk lány bizonytalan léptekkel ment a vízbe vezető lépcsőhöz. „A fiatal leányt senki sem látta odalépni a vízbe vezető lépcsőhöz. A tanúk... Körbenézett, rajta kívül csak pár alak volt az uszodában. A baloldali lelátó sarkában egy öreg nő bugyolálta be magát alaposan törülközőjébe, az egyik kabinos halkan surrant ki a férfizuhanyzóhoz vezető ajtón. Hangos beszélgetés zaja szűrődött be, ahogyan az ajtót kinyitotta, ám csak egy pillanatra. Egy középkorú férfi az úszósapkájával küzdött már egy ideje csendben a jobb oldali lelátó alsó sorában, de nem tudta úgy feltenni, hogy ne lógjon ki legalább egy fürtnyi haj alóla. ... egybehangzó állítása szerint viselkedésében semmi szokatlan nem volt. Annyit ehelyütt kell megjegyeznünk, hogy özv. Goldbach Elemérnének saját bevallása szerint sem a hallása, sem a látása nem az igazi. Jana István... A lány alig észrevehetően megtántorodott. A mozdulat éppen elég lett volna ahhoz, hogy az úszómester odalépjen hozzá, csakhogy éppen az úszómester volt az, aki a zuhanyzóban nagy hanggal ecsetelte a magyar vízilabdacsapat aznapi edzésének részleteit az érdeklődőknek. A lány hosszú ujjai körbefonták az acélrudat, körme elfehéredett. Elegáns fürdőruhája remekül simult ruganyos testére, különösen hosszú lábát emelte ki. Kapaszkodott az acélkorlátba, bámulta maga előtt a túlfolyó rácsozatát. Az enyhén klórszagú és valószerűtlenül kék vizet hirtelen egy cseppnyi vörös folyadék szennyezte be. Az áramlás hamar elmosta magával. Az idős asszony és az úszósapkás férfi akkor sem vette volna észre, ha éppen odapillantanak, olyan gyorsan történt az egész. A lány az orra elé tartotta kezét. Még egy csöpp buggyant ki a kézfejére. A vér, akár a nehéz, olajos bor, lassan terült el halvány bőrén. A lány csak bámulta a vércseppet, de nem értette.