Bindes atya válogatott írásai [antikvár]

Előszó Több mint négy esztendő telt el azóta, hogy Bindes Ferenc atya - aki a soproni Szent György-templom plébánosaként megreformálta a leghűségesebb város hitéletét - Piliscsabára költözött, ahol immár nyugdíjasként szolgálja tovább az Urat és embertársait. Hitelessége, őszinte szeretete és fiatalos lelkesedése ott is tömegeket vonz: szentmiséire, lelkigyakorlataira, személyes beszélgetéseire egymás után érkeznek a sokgyermekes családok, az egyetemisták, a középkorú és az idősebb generáció képviselői. Az emberek hamar rájöttek, hogy az ő ajtaja mindig nyitva áll, s szerencsére gyakran kopogtatnak is rajta Bindes atya (Feri bácsi) az érettségi után színházi dramaturg vagy újságíró szeretett volna lenni, ám azon a nyáron - a sztálinvárosi építőtáborban történt baleset hatására - megváltoztatta döntését, s jelentkezett a győri szemináriumba. Az írás azonban - papi hivatásával párhuzamosan - folyamatosan jelen van az életében. Évtizedek óta rendszeresen publikál: hittankönyveket ír, jegyzetei és karcolatai jelentek és jelennek meg - többek között - a Zászlónk, az Igen és a Hitvallás című folyóiratban. Fiatal káplán korában hittanosainak folytatásos történetekben egy-egy élethelyzetet dolgozott fel. Az elbeszéléseknek állandó szereplői voltak, akiket a környezetében élő gyerekekről és felnőttekről