Bernardi szobája [antikvár]

„Mérhetetlen kék kör, s benne ?" Test. Páncél. Minek a páncélja? Üresség, zaj? A parkolóban hagyott autó, ottfelejtve. Talán a tulajdonos meghalt, vagy csak nem tudja, hol parkolta le a kocsiját. Először a gumik punnyadtak ki. Utána valaki leszedte a kerekeket. Azt hiszem, egy luxus-Mercedes modelljéről volt szó. Nagy balesete lehetett. Úgy tűnt, nehéz volna itt bármit is tenni. Plusz költségekkel esetleg. Megmozdítani a kék metál coupé masszív, még mindig gyönyörű testét. Őszintén sajnáltam, amikor megláttam, hogy valaki leszerelte a kerekeit. Vagy maguktól gördültek le. Egy dögevő - potom pénzért, a vastelepen vagy az ócskapiacon szerezte be. Ám ezzel még nem lett vége. Sorban kerültek ki az apróbb, könnyebb részek, a visszapillantók, az autólámpák, a váltó, a szélvédő, majd a bőrrel bevont ülések, végül maga a motor, majd a karburátor, pontosabban először a karburátor, utána a motor. A szív. Sima ügy. Dzsungelben a test hamar romlani, bűzleni kezd. Ezért vannak a dögevők, ez az ősi higiénia része. A parkolóban most csupán a sötétlila kagyló fénylik, mint a húsvéti tojáshéj. A kékeslila szín felpattintja az illatdobozkát, káprázatos emlékek rajzanak elő. A hátsó ülés azonban a helyén maradt, nem tudták kitépni.