Béke volt [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Arra ébredt, mintha Julis néni az előszobában beszélt volna valakihez. És egy férfihang válaszolt volna. Lehet, hogy csak álmodta. De az ajtó csukódása is rémlik. Az is lehetett álom. Világosodik. Vagy sötétedik?! Mintha az idő - mint egy vonat - elment volna mellette. Jó lett volna valami támpont, pedig nem kívánkozott vissza semmilyen ritmusba. Mozdulatlanul feküdt, semmi se változzon. Abban biztos volt, hogy valamin túljutott, ami rossz volt. De csak ennyit érzett, meg hogy lázas. Szapora légzése már inkább csak lusta felületesség volt, menedéket adott, jogot a mozdulatlansághoz, kín és kapkodó igyekezet nélkül. Mikor jön be Julis néni? Jó lenne biztosan tudni, hogy itt van. Csak ne kelljen megmozdulni. Kedd lesz, vagy szerda? Vagy csütörtök? Ki kellene nyúlni a naptáras órájáért, ott van a kisasztalon. A fejét felemelte, hogy