Bárányszivü Tamás, a jószerencse lovagja [antikvár]

Részlet a könyvből: A Jószerencse lovagjának, a Jószerencse nemes urának, Gentillhome de Tortune-nak hivja a francia igazán költői képes kifejezéssel a kalózt, aki végeredményében mégis csak piráta, a legveszedelmesebb és legvérengzőbb haramia, a kegyetlenségéről és telhetetlen kapzsiságáról legendás hirü tengeri rabló. e mögött a kifejezés mögött, amelyben épen annyi titkos megbecsülés és rokonszenv él, mint az alföldi betyár dédelgető "szegénylegény" elnevezésében, ott él a kalózvilág egész romantikája, amely a lovagvilág romantikája és a XVIII. századbeli ruffian-romantika közé ékelődik. Az uj kor romantikája ez, amely teljes szinességében Amerika felfedezése után virágzik fel. Mikor a nyugati Indiák csodás világa, mint valamely uj igéret földje, feltárul a kincse, a gazdagsága sovár Európa szeme előtt, mikor Uj Hispania csodálatos sziklái közül, mint kisértetes, mágneses erejü nap átsugárzik az arany, a töméntelen arany delejes fénye, mikor a káprázatok végtelenbe tünő szemhatárán felrémlik El-Dorádo káprázata, a rejtelmes tájék, ahol sárarannyal rakott spanyol gályák sülyedtek mesebeli kincsükkel a tenger fenekére, mikor drága füszerszámokkal, szines festékekkel, illatos fákkal, titokzatos kaucsukkal, izes kakaoval és a tropikus tájak minden áldásával megrakott hajók indulnak a tenger csodálatos forró erének, a Golf-áramlásnak sodrán az ó-világ felé, akkor egyszerre kibontakozik a maga teljes szinességében, kalandjának minden borzalmasságával és gazdaságával, romantikájának egészen uj és mesebeli vezetésével a kalózvilág.