Az ismeretlen kedves [antikvár]

PROLÓGUS 1923. januar Az anyja most aludt. Halk hortyogás hagyta el az ajkát, és Dani megsimogatta az arcát. Édesanya és Apu egész éjjel veszekedtek. Ezért volt Édesanya fáradt. Veszekedtek, aztán ölelkeztek, csókolóztak és pofozkodtak, aztán még többet veszekedtek. Apu legutóbb túl hosszú ideig volt távol, és Édesanya aggódott, fel-alá járkált, és addig rágta az ujjait, míg vérezni nem kezdtek, de a körmét sosem rágta. Azok szépek voltak, és Apunak festette ki őket. Akárcsak az ajkát. Édesanya szerette Aput. Apu szerette Édesanyát. Zuzana néni szerint túlságosan szerették egymást. Zuzana néni nem szerette Aput. - Bolond az - mondta. Édesanya egyik nénikéje sem szerette Aput. Lenka néni szerint túl jóképű volt, Vera néni szerint pedig túl sok volt vele a baj. - Hozd magaddal Danielát, és gyere vissza Clevelandbe, Aneta - mondták Dani anyjának. Ők nevelték fel Édesanyát, megszokta már, mit gondolnak. De Édesanya csak a fejét ingatta, amikor a nénik ilyeneket mondtak. - George Flanagant választottam, Tety. Őt akarom. És nem szeretném, ha rosszat mondanátok róla. George felesége