Az elviselhetetlen ellentmondás [antikvár]

roVékony, meleg vérpatak futott végig csiklandozva a tarkóján. Fejébe újra belenyilallt a fájdalom. Megborzongott. A hiányzó ablakszemeken keresztülsüvített a szél.-Álljon fel!A fonott kerti széken ülő, összekötözött kezű vádlott ijedten nézett körül az elhagyatott raktárépületben. Tiltakozni próbált, de a mögötte álló maszkos alak megragadta szennyes gallérját, és talpra rántotta.-Ügyész úr, ismertesse a vádiratot! - fordult a bírónő a bal oldali asztalnál ülő, ősz hajú férfihoz, aki lassan, kimért hangon olvasni kezdett.A törvényi hivatkozásokkal teli hosszú vádbeszéd alatt a fogoly csak arra tudott gondolni, hogy minden korábbi tárgyalásán a bírótól jobbra szövetségese ült: a kirendelt védő. Ügyvédre nem futotta.Halvány reménysugár.Az ügyész befejezte. A bírónő a vádlotthoz intézte szavait: