Az egetverő hegy [antikvár]

AZ EGETVERŐ HEGY. Harmadnapja, hogy a Bódva völgyéből fölkerekedtek. Sziklás hegyeken, rengeteg erdők vízmosásain keresztül vezetett útjuk. Az eső csak úgy szakadt s az alig félezer főnyi had, amelyet Gyeicsa fejedelem a szép erdő megszállására küldött, fogát csikorgatva átkozta azt is, aki e borzalmas rengeteget szépnek elnevezte. A mai Szepesség akkoriban még úttalan útjain vándorolt a kicsiny sereg, a magyarság harcos részéből a legtarkább had. Emberei között alig volt egy is, akinek társai sorában atyafia akadt volna. Még csak nem is egy törzsből eredtek; sőt besenyő, kabar meg bolgár is bőven volt velük. Ezek egy része csupán magyar anyja révén jutott a szabad harcosok sorába, a bolgárok csaknem mind rabsorban sínylődtek. Lélekben azonban a lovasok mintha csak egy apa gyermekei lennének, mindnyájuk mestersége a háború volt...