Az asszonyok rágalmazója [antikvár]

Részlet a könyvből: AZ ASSZONYOK RÁGALMAZÓJA. Zsigrai estefelé bement a szerkesztőségbe. Az asztalán egész halom levél hevert, szórakozottan tépte föl valamennyit, azután futó pillantást vetve a tartalmukba, bedobta a papirkosárba. Az egyik levélnél elkomorodott. Valahonnan messziről, egy kis vidéki városból jött a levél, haragos asszonyi kéz irta és szólott a következőképen: - Maga, tisztelt iró ur, valóságos gonosztevő. Cinikus, romlott, erkölcstelen. Még nem olvastam egyetlen egy meséjét sem, amelyben a hősnő ne lett volna rossz asszony. Hát azt hiszi, nincsenek már tisztességes asszonyok? Vagy talán maga még nem találkozott ilyenekkel? Pirulnom kell valamennyi jó, tisztességes asszonytársam nevében, amikor a maga gyülöletes irásait olvasom. Nem akarok olyan cinikus és kegyetlen lenni, mint ön és nem utalok arra, hogy hiszen maga sem termett épen rózsafán és magának is vannak asszony rokonai, csak egyszerüen mély, benső, őszinte felháborodással tiltakozom az ön irásművei ellen, amelyek annyira megaláznak minket, asszonyokat... Egy megbántott asszony.