Aylwin I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből:"Aki gyermekkorát elhagyatottságban töltötte a tenger mellett, az megérti annak jóslatát. Az tudja, hogy az emberi lélek és a tenger között mély kapcsolat áll fönn, hogy az óczeán közelebb rokonságban van a szellemvilággal, mint a föld. A viznek emócziói vannak; felel a szél titokzatos hangjára s a holdnak és csillagoknak irótáblául szolgál. Ha nincs felhő az égboltozaton és mégis árnyék suhan végig a viz tükrén, akkor a tenger partján nevekedett gyermeket hirtelenül valami előérzet szállja meg. Ha a vihar érczszárnyait csapdossa, akkor a gyermek összeborzadva azt hiszi, hogy a veszedelem vérebei őt és szeretteit üldözőbe veszik. Ha pedig borult időben csillámlik a tenger, mintha a nap sütne rá, a gyermekben reménység támad, hogy ez közelgő szerencséjét jelenti."