Átkozott szerencse [antikvár]

- Lelőni! - mondta apám könyörtelenül. Zaiden gondolkodás nélkül elém lépett és erőteljesen maga mögé taszított. Gyomrom megfeszült, testem, akár egy ócska rongybaba, úgy roskadt össze a valóság terhe alatt. Apám meg akar ölni. Apám mtgfog ölni. A tehetetlenség a nyakam köré tekeredett. A fojtogató érzés pedig méregként áramlott szét a vénáimbari és teljesen megbénított. Apám jelenléte olyan volt, mintha balesetet szenvedtem volna és bénultan feküdnék az út közepén. Kezeim remegtek és kétségbeesetten próbáltam az emlékeimbe menekülni. Keresni valamit, ami emlékeztet arra, hogy nem szabad feladnom. De az emlékek olyan távoliak voltak, hogy hiába kapaszkodtam két kézzel, hogy