Asszony az országúton [antikvár]

Részlet: Az óra ünnepélyesen ütötte az éjfélt. A karcsúnyakú poharakban pezsgő habzott, leoltották a villanyt és a lármás összevisszaságban panaszosan visított fel az ajtón belódított újévi malac. -Éljen 1932! - harsogta túl a nagy lármát az állatorvos borízű hangja. Ebben a pillanatban Eszter gyors lélekzetvételt hallott és karján meleg férfiszáj csókját érezte. A szoba másik sarkában a kis járásorvosné sikoltott fel, erre Eszternek eszébe jutott, hogy talán neki is sikoltania kellene, de a sikoltást rém közönségesnek találta. Éppen olyan közönségesnek, mint ezt az ízléstelen orvtámadást.