Árnyak között ringatott Fény [antikvár]

ElőszóMegtisztelt bizalmával barátom, lélektársam Kópis Eta, mikor kiadásra kerülő kötetéhez előszó megírását kérte tőlem. 2001-ben jelent meg önálló verseskötete: Fény és Árny között Ezt a kötetet is és társával Kántor Zoltánnal közösen szerkesztett kötetüket, szinte naponta veszem kezembe. Újra és újra meglepetten csodálom mindkét kiadvány egyszerű nagy- szerűségét. Mindemellett Etának azt az akaraterejét mellyel párja - hűséges társa -elvesztését követően, mondhatom másfél év alatt nyomdakész köteteket állított össze. Igen, jól értelmező kedves olvasó. Két kötetnek nyers- anyagát volt lehetőségem átlapozni. Első fel- fedezésem mindkét kötet vonatkozásában, hogy Eta a fény és árny bűvöletében él, ezeket el nem hagyja. Kiadványainak címében és tartalmában szerepelnek ezek a megjelölések. A verses anyag címe: Árnyak, Fények, Remények. A lektorálásra nálam maradt regény: Árnyak között ringatott fény. Úgy ítéltem meg első lapozgatás, áttekintés után hogy nagyon kemény a rám hárított feladat. Ahhoz, hogy az olvasót serkentő, az olvasónak átadó gondolatokkal telíthessem az előszót, igen kemény munkára lesz szükség. Az anyagban mélyebben elmerülve, így utólag be kell ismernem csalódásomat. Nem ütköztem nagyobb nehézségekbe. A kézirat szinte minden sorára jellemző Eta líráinak szépségét megjelenítő adottsága. A nehézségeket, fájdalmakat enyhítik a szépen megfogalmazott kifejezések. Az egyikfőhős gyermekkori emlékezései meseszerűek, míg az ezeket összekötő írások, minden napjuk boldogságát tükrözik, varázsolják elém és hiszem, hogy minden kedves olvasónak, aki kezébe veszi a kötetet ezt jelenti majd. Nagy-nagy meglepetés a könyv befejezése. Az ember a fájdalmat, a Véget", képzeli el, s ezzel ellentétben a történet írója, reménnyel, őszinte élni akarással biztatja önmagát, így az olvasót is. Teret és lehetőséget ad ezzel mindenki számára, hogy saját szája íze szerinti folytatást képzeljen el. Befejezésül azt a tanácsot adnám őszinte barátsággal Eta, így tovább! Ne hagyd abba írjál! írjál minél többet, valamennyi olvasód és leendő olvasóid örömére, ezzel az őszinte, tiszta szerénységgel melyet mik akik ismerünk megszoktunk tőled, hogy ismerjenek meg könyveid, soraid által minél többen.Juhász Sándorkortárs- költőtárs