Arculütött hétköznapok [antikvár]

Mélységes lelki elégtétellel és szomorú szívvel ülök neki, hogy Szloboda János posztumusz regényét néhány sorban az olvasó érdeklődő figyelmébe ajánljam. Magának a szövegnek aligha van szüksége külső támogatásra. Önmagáért beszél. Biztos vagyok benne, hogy leköti az olvasó figyelmét és hogy élvezettel fog e munkával megismerkedni, amikor majd az utolsó lapot is végigfutva, leteszi kezéből, el fog gondolkodni e kis regény üzenetén, amely egy szerencsére már véglegesen letűnt világot idézve nemcsak a szenvedéseket, megpróbáltatásokat mutatja be, amelyek a külvárosok népének jutottak annak idején osztályrészül, hanem az igazságért, az emberi boldogságért vívott harc szépségét, romantikáját, tudatosan vállalt és mint a történelem végső ítélete mutatja, nem hívságos áldozatait is.