Arat a sárkány I-II. [antikvár]

Részlet az I. kötetből: "Megszólalt a telefon és véletlenül a béna komornyik vette fel a kagylót, akit Lanny Spanyolországból hozott magával. "Önt keresi valaki, Monsieur Lany. Azt mondja, Branting a neve". Lanny várt már erre a felhívásra, de csak kevés reménnyel. Tudta, hogy Josét, a kormonyikot mennyire érdekli minden, amit gazdája tesz vagy mond, különösen, ha annak politikai színezete van. Gyorsan átgondolta tehát, hogy szükség van bizonyos álcázásra és ezért így szólt: "Hello, Branting: örülök, hogy hallom a hangját. Megtudta a festmény árát?" Várt egy kicsit, mintha időt engedne a másiknak a válaszra: "Azt mondja, sétálni akar? Igen, az idő gyönyörű. Fele úton találkozunk". Megadta a szükséges utasításokat. Üljön Cannesban villamosra. Juan-les-Pins faluban szálljon ki és menjen tovább a Cap d'Antibes partján nyugat felé. "Útközben majd találkozunk. Igen, akarom még azt a képet, és pedig nagyon". Branting nem lesz nagyon meglepve, mert megszokta, hogy Lanny képüzleteit használja másirányú tevékenysége álcázására."