Aranyliliom [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnalodott a visegrádi hegyek felett. Vörös felhőfoszlányok uszkáltak a füstként kanyargó szürkekék párák sátrában. Itt-ott sűrű aranycsillogás reszketett az égbolt peremén s a felkelő nap sugarai már-már elöntötték a királyi vár kőcsipkés árkádjait. Lent a Duna felett szárcsák és sirályok harsogtak. A víz lassan, titokzatos hallgatással menetelt délnek, a messzeségből kéklő mezők felé. Egy-egy hullámcsapással megsimogatta a szikkadt partokat, aztán álmos, lankadt egykedvűséggel kanyargott tova. A nagy halászbárkák, melyek északról közeledtek, sebes iramban suhogtak a rév felé. Néhány csónak csuszott át a tulsó partról. Messze, a budavári kanyarulat alól terhes gályák vitorlája ingott. Lassu kürtszó szaladt át hirtelen a várakozó hajnali csendben. A vár körül jobbágyok és szolgálók forgolódtak. Lejebb, a hegyoldal lábánál batyus parasztok bukkantak fel s a parton egymás nyomát törték fel a várakozók. Sebessi Mihály halászmester, aki a vár konyhájára ki szokta válogatni a halakat, egy fűzfabokor aljában egymagában állva kémlelte az kék eget. Körülötte vidám suhancok visongtak, egynéhányan belevetették magukat a bíborosan csillogó vízbe, mások pedig éktelen kiabálások közben topogtak a rév körül.