Apás szülés [antikvár]

Részlet a könyvből: Budán nőtt föl Évi, Dél-Budán, a merevségig tisztességes katolikus polgárcsaládban, olyan szellemi és társadalmi környezetben, amelyet roppantul tiszteletreméltónak találtam ugyan, de fölállt tőle a hátamon a szőr. Négyen voltak testvérek, két lány és két fiú. A szülői lakás a Villányi úton volt, szemközt a Szent Imre Gimnáziummal. Magától értetődően itt érettségizett mind a négy testvér. Évi nem volt kitűnő tanuló, és inkább egy vidéki intézményt választott a fővárosi egyetemek helyett. A reáltárgyak mentek neki jobban, és könnyedén fölvették a szombathelyi főiskola környezetmérnöki szakára. A Country Clubban találkoztunk egy buliban. Két héttel a megismerkedésünk után volt egy igen komoly beszélgetésünk. Ültünk egy füves dombháton, és a távoli szélerőműveket bámultuk, míg a kimérten forgó turbinák lapátjai ütemesen el-elfedték a csúcsfényeket a lassú alkonyatban. Ez után a beszélgetés után (nyolcvanöt százalékban Évi monológja volt) vettem el a szüzességét az autószagú pokrócon. Elég nehezen tudtam csak beléhatolni. Hiába adta magát oda egészen őszintén, legbelül mégis remegett. A családjáról mesélt előtte. Gyónt. Mint egy alkalom-szülte pogány papnak, úgy gyónt meg nekem. Délutánonként találkozhatott ugyan fiúkkal, ha akart, ebbe beleszólni senkinek nem volt hatalma, de még negyedikes gimnazistaként, pénteken és szombaton is legkésőbb este tízre otthon kellett lennie. A főiskolás gólyabálon csókolózott először. Volt eleinte a tekintetében és gesztusaiban valami szűkölő sértettség. Ahogy szép, hosszú barna hajtincseit a mutatóujjára csavargatta. Mindig csendes volt és diszkrét. Nem lehetett vele veszekedni. Amikor sikerült végre átszakítanom a szűzhártyáját, amit egy hosszú sóhajjal nyugtázott, büszkeség