Amerika papucsban [antikvár]

Legutóbbi kis könyvemnek az "Anglia Papucsban" c. műnek megjelenése után sok súlyos szemrehányást kaptam azért, mert a könyvet megírtam. "Miért tanit ki minket a szerző arra, hogy hogyan kell külföldinek és angolnak lenni? Ki akar külföldi és ki akar angol lenni? - kérdezték tőlem felháborodottan. - Amerikaiak akarunk lenni, - mondották. - Mindnyájan: a Föld lakósságának kétezer millió nem-amerikai embere; minden korú, nemű és vallású egyének; szegények és gazdagok, öregek és fiatalok, feketék és fehérek, kicsinyek és nagyok. A most kezdődő évszázad az amerikai évszázad lesz." "Ez tévedés, - feleltem félénken - ez a század a közönséges emberek évszázada lesz." "Mi a különbség? - kérdezték ingerülten. - Az amerikaiak is éppen elég közönségesek." Mindig éreztem, hogy van valami küldetésem a Földön, csak éppen nem tudtam egészen pontosan, hogy micsoda. Végre elérkezett számomra a nagy lehetőség pillanata: elmondhatom az emberiségnek, hogyan kell amerikainak lenni. Mielőtt belefognék a részletekbe, biztosítani szeretném olvasóimat, hogy nyugodtan követhetik tanácsaimat. Két teljes hónapot töltöttem az Amerikai Egyesült Államokban és tanulmányoztam az ország történelmét, közgazdaságát, politikáját, néprajzát, alkotmányát, faji problémáit, törvényhozását, közigazgatási és jogszolgáltató intézményeit, geológiáját, geneológiáját és antropolóiáját. Személyesen beszélgettem több emberrel; vagy hússzor is átutaztam a Manhattan félszigeten; számos ízben utaztam földalattin, meglátogattam Bronx és Queens külvárosokat és eljutottam Brooklyn határáig. És ami ennél is fontosabb, ítélőképességemet nem homályosította el semmiféle előzetes tudás vagy tapasztalat, mert a világon semmit sem tudtam az Egyesült Államokról.