Amerika lelke [antikvár]

Ha a párisi szalónokba bejáratos idegen 1922 és 1935 között kiejtette Paul Morand nevét,, a hölgyek arca kipirult s az őket művészeti kérdésekben jellemző, túlzott lelkesedéssel kiáltottak fel: - Oh, mon cher, ő a mi legjobb írónk! Az urak, bár kissé fanyalogva (mint mindig, ha másik férfi sikeréről van szó és kelletlenül, de szintén elismerték: - Meg kell adni, nemcsak divatos: jó író. A mostani háború szakadéka által növelt távlat még inkább kiemeli ez értékelés helyességét. Noha az utóbbi években ugyanazon snobok szemében, akik másfél évtizeden át rajongtak érte, Morand némileg háttérbe szorult a nemi kérdések elsőszámú szakértője, a „szép" Montherlant mellett, írói képességein ez mitsem változtat. Sőt. Ma már nem lehet szolgai behódolással vádolni a bírálót, aki nem a hírnév és világsiker, hanem sokkal súlyosabb tényezők mérlegelése alapján állapítja meg: Morand a világháború óta kiterebélyesedett új francia irodalom nyolc-tíz vezető egyénisége közé tartozik. Iskolát teremtett, követői vannak, hatása kétségbevonhatatlan.