A zöldkalapos látomás [antikvár]

Amikor Albert Pfister elhagyta lakását és lépteit a Café de Suisse felé irányította, furcsa előérzet fogta el, hogy ez a mai délután más, jobb, kellemesebb lesz minden eddiginél. Persze nem volt kézzelfogható oka feltételezni, hogy Fortuna Istenasszony éppen a mai délutánt választotta volna ki arra, hogy bőségszarujának tartalmát ráborítsa, de ennek a napnak az előjelei annyira kedvezőek voltak, őmaga olyan ragyogóan jókedvű, olyan tettrekész volt, hogy joggal tételezhette fel szürke kispolgári életének kedvezőbbre fordulását.