A várakozók lakomája [antikvár]

Ez már az előkészületek ideje, és a közelgő ünnep, mint király a heroldokat, maga előtt küldi a szív emelkedését. Gyertyával jár-kel ilyenkor a gondos gazda és bevilágít a ház minden zugába, nem rejlik-e ottan egy csepp a tilalmas kovászos, vagy éretlenül erjedő anyagból, amely elrejtőzött a kutató szem elől. gondosan és előírásosan jár el munkájában és vizsgálódását sem beszéddel, sem egyéb ilyenfajta zavaró tevékenységgel nem szakítja félbe, mert így rendelik azt el a szent előírások. Nagy figyelemmel világít be a szobák sötét sarkaiba és gondolatai már az ünnepi este körül csaponganak, felékítve annak örökérvényű alapvonalait a boldog időszerűség szárnyas cirádáival. - Hogyan volt ez mindenkor, - eképen örvendezik szívében, - és hogyan lesz ez holnap! - és az ünnep tündöklő elvontságai ragyogó és meleg valósággá formálódnak szeme előtt, mikor a vendégekre gondol, akik holnap ilyenkor körül fogják ülni hosszú és minden előírásos jókkal és keserűségekkel bőségesen megrakott asztalát.