A lapok élei kissé foltosak. Ottlik Géza mindannyiunk örömére hosszú idő után új kötettel jelentkezik. A könyv: négy kisprózai remekmű. A címadó írás egy színmű, pontosabban "hang- és képsor", melyről így ír Hubay Miklós: "A darab két főszereplője két idős elméleti fizikus - két magyar Prospero... Cholnoky - aki a világvég pillanatát kiszámította - a végzetes időpont előtt a néhány órával érkezik haza - negyven év után - Amerikából, hogy diákkori jó barátjával töltse együtt az anyagi...
A lapok élei kissé foltosak. Ottlik Géza mindannyiunk örömére hosszú idő után új kötettel jelentkezik. A könyv: négy kisprózai remekmű. A címadó írás egy színmű, pontosabban "hang- és képsor", melyről így ír Hubay Miklós: "A darab két főszereplője két idős elméleti fizikus - két magyar Prospero... Cholnoky - aki a világvég pillanatát kiszámította - a végzetes időpont előtt a néhány órával érkezik haza - negyven év után - Amerikából, hogy diákkori jó barátjával töltse együtt az anyagi világ utolsó óráját, amely beszélgetésük során oly végtelenné tágul, mint volt az ifjúságuk. Az eltűnt idő - tudjuk - a szinte megfoghatatlan emlékek külön világa. Ezt a beláthatatlan emlékek külön világa. Ezt a beláthatatlan, boldog, talányos labirintust járja a két barát, miközben utolsó százhúsz percét pergeti le a jövő. Egy harangszó emléke kísérte őket Gyulafehérvárról, egy szakítás »rejtélye«, meg egy jókedvű táncdalé (a címadó rejtély), hogy került bele valami mélabú »Istenem, lehettünk volna boldogok...« Ilyesmi. Csupa életbe vágó semmiség, viszont ezek kérdőjelezik meg az Univerzum totális elmúlását. A Semminek és a Mindenségnek a konfliktusa...
Termékadatok
Cím: A Valencia-rejtély / Hajónapló / Pályákon [antikvár]
Ottlik Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva.
1945 és 1946 között a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, ahol hangjátékokat fordított és írt. 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub tikára. A dogmatikus irodalom-politika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, amikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye. Iskola a határon című, mára már klasszikussá vált nagyregényét 1959-ben, többszöri átírás után adták közre. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként íródott, Buda címmel Lengyel Péter gondozásában jelent meg. Ottlikot olyan szerzők vallják mesterüknek, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter.
Díjai József Attila-díj (1981), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1985), Szép Ernő-jutalom (1988), Örley István-díj (1990)
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.