A török brigadéros I. [antikvár]

Részlet:Unatkozott, már a rettegést is unta. Az ablakmélyedésben ült, felkucorodva, mint egy macska. Aisa hátát a falnak támasztotta, térdét átkarolta és mellkasához szorította. A buggyos nadrág szabadon hagyta a lábfejét, de azt nem láthatta más, csupán a háremben lakó többi nő vagy az eunuchok. Elegáns, keskeny lábfeje volt, a körmöket hennával vörösre színezte; a láb szabályosságát egy túl hosszúra nyúlt ujj törte meg, bár a lány ettől a rendellenességtől csak még vonzóbb lett.Kapirgálni kezdte a bokalánca fityegőibe ragadt koszt. A városból ágyúzás zaja hallatszott, egy darabig azt számolta, hányszor lőnek a Lotharingiai tüzérei és abból hányszor találnak. A robaj után néha tűzcsóva csapott fel, majd füstfelhő borított be mindent. Próbálta kitalálni, vajon hova repült a golyóbis.A többieket látszólag nem zavarta a csata, vagy már hozzászoktak. Élvezték a bőséget, hisz senki nem tudhatta, meddig tart még. Zenéltek, táncoltak és ettek. Leginkább ettek: halvát vagy méztől csöpögő baklavát. Mindenki boldog volt, amikor felköltöztek ide, a palotába. A Kizil Elma kívülről gyönyörű, de belül tönkretették a katonák. Azt beszélik, százötven