A Thibault család I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A rue de Vaugirard sarkán, amikor már az intézet épülete mellett jártak, Thibault, aki útközben szót sem szólt a fiához, hirtelen megállt: - Hát ez már több a soknál, Antoine! - A fiatalember nem válaszolt. Az intézet zárva volt. Este kilenc óra felé járt az idő. A kapus kissé kinyitotta a rácsos ablakot. - Tudja, hol van az öcsém? - kiáltotta oda Antoine. A kapus tágra meresztette szemét. Thibault toppantott a lábával. - Keresse meg Binot abbét. A kapus bevezette a két férfit a társalgóba, összehajtogatott viaszszálat vett elő a zsebéből s felgyújtotta a csillárt. Néhány perc telt el. Thibault kifulladva roskadt egy székre; foga közt újra azt mormogta: - Hát tudod, ez már sok, ez már sok! - Bocsánat, - mondta a nesztelenül belépő Binot abbé. Kistermetű ember volt s ki kellett húzódzkodnia, hogy Antoine vállára tehesse a kezét. - Adjon Isten, kis doktor! Hát mi baj van? - Hol van az öcsém? - Jacques? - Egész nap nem jött haza! - kiáltott fel Thibault, aki közben felállt. - Dehát hova ment? - kérdezte az abbé, de nem mutatott túlságos meglepetést. - Ördögbe is, itt maradt, bezárták! Az abbé öve alá csúsztatta mindkét kezét. - Jacques-ot nem zárták be. - Micsoda? Jacques ma meg sem jelent az iskolában.