A tanú [antikvár]

Csontbárónak csúfolták, mert sovány volt, de a legnagyobb székelynek is nevezték Orbán Balázst, aki kalandos ifjúság után a megszállottak szorgalmával dolgozott hatalmas életművén, amit hagyatékként ajándékozott az utókornak. A Hargita megyei (Udvarhely) Lengyelfalván született, bejárta a Közel-Keletet, évekig élt Londonban és a Csatorna-szigeteken mint emigráns. Sokat látott és tapasztalt, az európai és a magyar politikai élet tanúja volt. Ötszázhúsz székely községet járt be, várromok, eltűnt falvak nyomait kutatta, míg megalkotta A Székelyföld leírása című, immár pótolhatatlan monográfiáját, élete fő művét. Mint országgyűlési képviselő részt vett a kiegyezés utáni Magyarország közéletében, de élete igazi értelmét a székelység és a Székelyföld megismertetése, nemes célú alapítványok tétele adta. Úgy élt, mint egy koldus, de bőkezűen segítette az erdélyi iskolákat, múzeumokat, szegény diákokat. Erről a romantikus hevületű, kalandos életű emberről szól Dávid Antal új történelmi regénye.