A szigeti képmutatók [antikvár]

Részlet a könyvből: Napbarnított arcú, csöndes és jól öltözött, rövid, szőke szakállú úri ember, Shelton nevezetű, álldogált a doveri állomás könyvesboltja előtt. Londonba készült utazni s a podgyászát már elhelyezte volt egy harmadosztályú szakasz sarkában. A hosszú utazás után jól esett hallania a könyvárus lapos kiejtésű hangját, mellyel a legújabb regényeket kínálgatta -- s bizony jól esett hallania a szakállas vasúti őr öntudatos felelgetését, egy férj és feleség vidékies búcsúzgatását. Az izmos hordárok, akik targoncáikkal cipekedtek, a szürke állomás s a nyugodalmas, szimpla hangulat, amely az embereken, a levegőben és a hangokban elömlött, mindez az otthon érzését ébresztette fel lelkében. Közben azon tanakodott, melyik könyvet vegye meg, a «Market Harborough» címűt-e, amelyet már olvasott s amelyben bizonyára másodszor is öröme telne, vagy Carlyle Francia Forradalmát, amelyet még nem olvasott s amelyben nem bízott, hogy öröme telik majd benne. Úgy vélte, hogy az utóbbit kéne megvennie, de nem tudta rászánni magát arra, hogy az elsőről lemondjon.