A számüzött [antikvár]

Részlet a könyvből:"Az öreg Ewan halálaThorkell Mylrea nagyon sokáig várakozott reá, hogy halott ember cipőjét viselhesse, ami, azt mondják, szerencsét hoz. Végre azonban felvehette a lábára. Negyvenéves volt már, fekete haja ritkás lett a feje tetején és szürkecsikos a halántékai táján, szarkalábak köritették apró, hunyorgó szemeit, kezefején pedig kékesvörösen dagadtak ki az erek. De minden izében élet lüktetett és minden tagjában erő.Az atyja, Ewan Mylrea, sokáig élt, sokat gyászolt és szomoruságban hagyta itt a földet. Igazi pátriárka volt népe között és soha nem taposta tisztábblelkü szent az emberek ösvényét. öreg ember volt már, mikor a felesége meghalt. A nyitott sirnál állva, megpróbálta mondani" "Az Ur adta, az Ur vette el, áldott..." De itt megcsuklott a hangja és nem birt tovább beszélni már. Tiz esztendőt élt még ezután, de soha többé nem emelte fel a fejét. Lassan-lassan minden érdeklődését elvesztette az anyagi kérdések iránt. A világnak nem volt fénye többé a számára, állandó sötétben haladt a sir felé.Két fiára maradt a birtok kezelése: Thorkellre, az öregebbre és öt évvel fiatalabb öccsére, akit Gilcristnek neveztek. Soha még nem különbözött igy két testvér. Gilcrist, mint atyja, egyszerü, békés lélek volt, Thorkell azonban heves, erőszakos és ravasz. A dolog vége előrelátható volt: Thorkell zsarnokoskodni kezdett Gilcristen."