A sólyom éneke [antikvár]

Előszó ^ Alyss korában volt bor és sör is, de az erősebb alkoholféleségeket még nem ismerték. A borpárlatot, ezt a magas alkoholtartalmú, desztilláció útján nyert italt csak a 16. században kezdték fogyasztani, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy ne tudták volna előállítani. Ám azt nem élvezeti szerként, hanem orvosságként használták mindenfajta betegség ellen. A sör még kissé távol állt a mai minőségtől, a komlóval éppen az idő tájt kezdtek el kísérletezni. A sör sava-borsát mindenféle fű és növény, elsősorban azonban a fenyérmirtusz levele adta meg. Alkalomszerűen főztek sört beléndek hozzáadásával is — a be-léndekfélék viszont a pszichoaktív növények közé tartoznak. Általuk a sörmámor igen heves méreteket öltött. Egészen a messze északig termeltek szőlőt, és préselték ki annak levét, a legerősebb borok azonban Európa déli vidékéről származtak. Hogy tartalmasabbá tegyék észak könnyű borait, fűszereket és mézet vegyítettek beléjük, olykor még borsot is, hogy ízre erősebbnek érződjenek, mint amilyenek valójában voltak.