Bővebb ismertető
Táblái enyhén foltosak, kötése laza, címlapon tulajdonosi névbejegyzés található.
Tatay Sándor A Simeon család című regényciklusának első kötete, A Simeon ház, részint a dunántúli Úrkúton, a család régi kúriáján, részint Budapesten játszódik. A család feje, József Úrkúton él, és élete egyetlen nagy szenvedélyének, a versenylónevelésnek hódol. Három leánya közül a legidősebb, Klára, egy tanító menyasszonya, de nem szereti jövendőbelijét, s mivel nem akarja hazugságban leélni életét, rokonai segítségével Pestre költözik – ahol is beleszeret földijébe, a gazdag Lupovics Ivánba. A férfi számára a szerelem azonban nem több futó kalandnál. Kitör a világháború: az író megdöbbentő képet rajzol a háború vámszedőiről, a hadiszállítókról, kufárokról, feketézőkről. A háborús évek zűrzavarában nő fel Viola, a kisebbik lány, aki tanítónő lesz egy bányászfalucskában, majd a Tanácsköztársaság idején minden erejét latba vetve dolgozik a népjóléti bizottságban a sokat szenvedett bányászasszonyok érdekében. A forradalom bukása után internálják. Ezzel a motívummal zárul A Simeon család első kötete.
Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6. – Budapest, 1991. december 2.) magyar író.
Tatay Sándor 1910-ben született egy kis hegyvidéki faluban, Bakonytamásiban Tatay Lajos és Varga Teréz gyermekeként.
Apja evangélikus lelkész volt. Gyermekéveit hat testvérével (Róza, Vilma, Gizella, Etelka, Lajos és Tibor) együtt szülőfalujában töltötte el. Gimnáziumi éveit már Tatán, Pápán és Szarvason töltötte el. Ezután a soproni evangélikus hittudományi karra iratkozott be, de pár év után tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–német szakán folytatta. Ifjúkorában bejárta Európa híres városait. Csavargásaiból hazatérve többféle munkát is vállalt.
Az 1930-as évektől jelentek meg írásai például a pécsi Sorsunkban, 1944-től Badacsonyban élt. Az írást 1954-től tekintette fő hivatásának. Az egyik legismertebb könyve a Kinizsi Pál című regény volt, amellyel már elismert író lett.
Művei Badacsonyban születtek, de minden télen a fővárosba költözött vissza. Kilenc nyelvre fordították műveit: németre, oroszra, csehre, eszperantóra, lengyelre, litvánra, grúzra, kirgizre és ukránra.
1991-ben halt meg Budapesten.
Felesége Takács Mária – a badacsonytördemici Rodostó turistaház gondnoka – volt, egy lányuk született, Ágota (1947), aki keramikus lett.