A rátóti legényanya [antikvár]

Lapjai kissé hullámosak.
Történetünk szálai a messzi múltba nyúlnak vissza. Azokba a daliás időkbe, mikor Rátóton kitört a demokrácia. Hogy honnan jött, ki hurcolta be, azt még a mai napig kutatják a járványügyi szakemberek, de történelmi tény, hogy egyszer csak ott sétált a rátóti főutcán. Köszönt jobbra köszönt balra, meg-megállt a porták előtt, megpróbált ismerkedni, szóba elegyedni, még a kocsmába is benézett, sőt fel is hajtott egy deci törkölyt. De a rátótiak sem azért rátótiak, hogy mindenféle jöttment idegent csak úgy maguk közé eresszenek, rövid úton elkapták a nyavalyás demokrácia grabancát, és kirakták a szűrét. Nahát azt rakhatták! Kirakták az alvégen, visszajött a felvégen. Kirakták nappal, visszajött éjjel. Zsákba kötötték, folyóba dobták, délután jött haza a csordával… No erre már igazán megharagudtak a rátótiak. Még hogy rajtuk kifog egy ilyen-olyan-amolyan demokrácia! Nosza, ásót, kapát, kaszát ragadtak. Mindjárt az első kapavágás kitűnően sikerült, úgy hasadt ketté a demokrácia, mint a csányi dinnye, mikor belepisál Lőrinc. Hanem épp ez volt a bökkenő! Nem tudták ezek a derék rátótiak, hogy ez a göthös demokrácia osztódással szaporodik!…