A próféta I-III. [antikvár]

Palmyra kis városka volt New York állam nyugati határszélén, de annyi vándor prédikátor látogatott el ide, hogy még a kegyes hajlandóságú Smith-család sem őrizte meg valamennyiük emlékezetét. A tizenkilencedik század első éveiben számos vallásos mozgalom indult el innen és a környező gyéren lakott vadonból. Eme újmódi kereszteshadjáratok lovagjai a poklok minden rémségét idézték a hitetlen világ fejére. Keletre Yaleben, a Bowdoin Collegeban s az istentelenség többi fészkében a diákok a francia ateisták műveit olvasták, Tom Paine nevére esküdöztek és fogadkoztak, hogy a kereszténység egy évszázad alatt nyomtalanul kivész a világból. A felvilágosult elmék templomba nem igen jártak, ha azonban mégis elmentek az istentiszteletre, akkor sipkájukat jól szemükbe húzták, hogy gúnyos arcukat senki meg ne lássa; Isten házának az egyik homályos sarkába húzódtak és mosolyogtak. Az ő számukra Isten neve gyűjtőfogalommá vált, amelybe egyaránt belefért Zeus és Jehova s minden sötét, babonás hitrege istensége, amely az emberek képzeletében tovább élt.