A pirossapkás kislány I-II. [antikvár]

...Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egyszer egy kislány. S mivel ez a kislány mindig piros sapkát hordott, hát csak úgy beszéltek róla, hogy: a Pirossapkás Kislány.Volt ennek a pirossapkás, kedves kis teremtésnek egy fehérhajú, mosolygó öreganyja is, de ez bent lakott, az irdatlan nagy, zúgó, meseerdő közepén. Se posta, se levél nem igen járt arra, csak a madarak hoztak néha hírt felőle.Egyszer azután azt a hírt csipogták, hogy nagyanyó beteg lett s nincs aki gyógyítsa, nincs aki etesse, nincs aki itassa.Útrakerekedett erre a Pirossapkás Kislány. Ételt, italt rakott a kosárkájába, a kosárkát a karjára akasztotta s ment, mendegélt és mind mélyebbre tévedt az irdatlan meseerdőbe.A zúgó fák azt mondták:- Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert ez az erdő nem a te világod!A füvek megreszkettek és azt seppegték:- Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert fölneszel lépteidre a farkas! Hiszen tudnod kell, hogy az erdőn mindig farkasok csatangolnak.