A Parnasszus felé [antikvár]

Kiadói borítója viseltes.
Gradus ad Parnassum lépcső a Parnasszusra. A tudatos művészi létet, a tudatos művészi utat, a tudatos művészi fejlődést jellemzi ez a kifejezés. Baldus János, egy Mária Terézia korabeli, egyedülállóan tehetséges magyar orgonista művésszé válásának küzdelmeiben a szerző a tőle megszokott áttételességgel-álarcossággal önmagáról vall. Hősében nem életrajzszerű, hanem gondolkodás-, magatartás- és érzésbeli előképét rajzolja meg, művészi-lelki énjét teremti vissza a XVIII. századi Kőszeg és Bécs világába. Ez a művész-regény fejlődésregény magán viseli az író prózájának szinte minden sajátosságát: a költőiséget, a stílművészetet, a naiv elbeszélésfűzést és a lelki okosságot.