A második reggel [antikvár]

Részlet: Szünetet tart a bíróság. Szellőztetnek a teremben. Nyár van, hőség. Kinn a kőkockás folyosón valahogy elviselhetőbb a dél. Az agyonfaragott padokon ülünk, szívjuk a cigarettát. Mi várható, milyen ítélet, faggat a szomszédom. Ribárszki apja a vádlott. Hatvanegynéhány éves, erős öregember. Megfojtotta a kisebbik fiát. Nem vállaltam az ügyet, de itt vagyok, ahogy Barta is és Feri is, az idősebb fivér. Ők tanúként, én inkább csak valami meghatározhatatlan kötelességtudásból. Hallanom kellett, megértenem, ami történt. Néha, nyaranként egy-két hetet eltöltöttünk az öregnél, azt hittem, jól ismerem Most nem voltam ott. A másik kettő leutazott, hogy szívjanak egyet a lenti tiszta levegőből. Este érkeztek Dombosra, a magányos házba, hajnalban már ott ült az öregember az ágyon, az ágy szélén a megfojtott fia mellett. Száraz szemmel, értetlenül nézett maga elé. A fiúk még aznap visszafordultak, most itt vannak tanúként. Barta hívta a rendőröket, Ribárszki Feri az apját támogatta az őrsig, az anyjuk szótlanul követte őket. Az áldozattal nem törődött egyikük se. A törzsőr felvette a jegyzőkönyvet, a fiúk mindjárt azután vonatra ültek, és visszajöttek Pestre. A vízhez le sem mentek.