A lélek dala [antikvár]

Prológus Hooperville, Oregon állam 1890. április 6., vasárnap D. 'ouglas Montgomery józan állapotban egészen elviselhető alak volt, de ha ivott, Alán Dristol kifejezetten félt tőle. Hogy miért, azt nem tudta volna megmagyarázni. Tudomása szerint Douglas eddig még nem ártott különösebben senkinek, Alan mégsem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy valami még sincs rendben vele. Az érzés nyugtalanító volt, önvizsgálatra késztette Alant. Ha nem kedveli Douglast, miért keresi folyton a társaságát, a közös ivászatok-ról már nem is beszélve. A kérdés minduntalan felötlött benne, és bár nehezére esett, el kellett ismernie, hogy képtelen nemet mondani neki. Pedig milyen egyszerű a szó: nem. És mégis, milyen nehéz kimondania az embernek azt a nemet, különösen egy olyasféle fickónak, mint Douglas! Alan visszafogva kissé lova iramát, hunyorogva nézte az úton előtte haladó négy társát a szikrázó reggeli napsütésben. Legelöl Douglas Montgomery lovagolt. Legalább egy fejjel magasabb volt a többinél, és a válla is sokkal szélesebb. Mintha csak hangsúlyozni kívánná vezető szerepét, mindegyre belemélyesztette sarkantyúját heréitje oldalába, és durván megrántotta a szerencsétlen pára gyeplőjét. A kegyetlen bánásmód teljesen felháborította Alant, mert a ló nagyon kezes állat volt, és semmi sem indokolta, hogy Douglas ilyen keményen bánjon vele. Alan tekintete aztán a másik három férfin állapodott meg: James Radv\^ick, Roddy Simms és Sam Peck az előttük lovagoló Douglas mögött haladtak az úton. Mindhármukhoz kissrác kora óta fűzte szoros barátság, úgy ismerte őket, mint saját magát. Gyanította, hogy hozzá hasonlóan ők is tartanak Douglastől. Milyen kár, hogy képesek voltak feladni mindent, amit neveltetésük során magukba szívtak, pusztán azért, hogy vakon kövessék Douglast. Akárcsak tegnap éjjel, amikor sorra járták vele az összes bordélyházat, hogy aztán bűntudatukat CATHERINE ANDERSON 7 A LÉLEK DALA