A legnagyobb bolond [antikvár]

Mint kéziratom margóján olvasom, ez elbeszélés első lapjait még 1875. februárjában írtam meg. Az az ambició támadt fel akkor bennem, hogy néhányunk fiatalkori ábrándját egy regény keretébe foglalva, átadjam az utánunk jövő fiatalságoknak, hogy esetleg azok is lelkesedjenek rajta. És ez ábránd nem más, mint a magyarság eszméje, ez ország megmagyarosítása volt. Akkor voltam búcsúzófélben fiatalságomtól. Ma hat évvel utóbb teljesen elbúcsúztam s elváltam attól a mit egy férfi fiatalságának leehet joggal nevezni. Azt veszem azonban észre, hogy az az ábránd eljött velem odáig, s úgy látszik elkisér a sírig. Vállalkozásaimnak és cselekedeteimnek első és utolsó oka volt mindig, az maradt ma is. Rávitt az írói, az ujságirói, rá a szinigazgatói pályára, és ma, midőn a szinházi vállalatot a legjobb helyen: a főváros lelkes közönségének kegyében biztosítottnak látom, visszavisz az ujságíráshoz, sőt az ujság-vállalt kényes és nem veszedelem nélküli terére.