A köztünk lévő távolság [antikvár]

Arra ébred, hogy keresztbe fekszik az ágyán, elnyúlva, mint egy partra vetett hal, s gondolatai lóhalálában vágtáznak. A szoba másik oldalán a ventilátor előbb felé fordul, majd, mintegy megsértődve, elfordul tőle. Mellette valahol egy könyv lapjai rezegnek, összecsapódnak és szétválnak. A mennyezeti neonlámpa kékes fénye és villogása betölti a lakást. Késő este. - Szar - mondja Jaké, és egy rándítással felemeli a fejét. Lapockáján puha, mégis szerves valamit érez megfeszülni-elemyedni, mint vizes papírt. Mialatt káromkodva körbeta-pogatódzik, hogy érezze, honnan jön a fájdalom, belebotlik a saját lábába, és zoknistul átkorcsolyázik a fürdőszoba fapadlójára. Arca a tükörben maga a döbbenet. Az ágynemű ráncai és hajtásai vöröslő csíkokat nyomtak rá, amitől a bőre furcsán durvának látszik. Haja égnek áll, mint annak, akit villamosszékbe ültettek, és úgy tűnik, meg is nőtt. Hogy a csudába alhatott el ennyire? Fejét kezébe hajtva olvasott, s az utolsó, amire emlékszik, hogy az a könyvbeli ember épp leereszkedik egy régóta használaton kívüli kútba. Jaké az órájára pillant. Tíz óra tíz perc - máris elkésett. II