A könyvsétáltató [antikvár]

Első fejezet A maga ura Úgy tartja a mondás, hogy a könyv megleli olvasóját - ám néha elkel némi útba igazítás. Példát szolgáltatott erre egy nyárutói napon a Városkapu könyvkereskedés is, mely amúgy a városkaputól, pontosabban ennek a lakosság zöme által inkább polgárpukkasztó műalkotásnak vélt maradványától vagy háromutcányira volt található. Ódon könyvüzlet, több korszakot átívelően épült és bővült. Cirádákkal és gipszstukkókkal ékes falszakasza éppúgy volt, mint kopár kockaéle. A régi és az új, a játékosság és a józanság együttese nem csupán a bolt küllemét jellemezte, hanem a belső terét is. Piros műanyag állványokon DVD-k, CD-k, matt fémpolcokon mangák, metszett üvegvitrinekben földgömbök, elegáns fa könyvszekrényekben kötetek sorakoztak. Kapható volt ezenfelül társasjáték, papíráru, tea, sőt újabban csokoládé is. A zegzugos boltbelsőt egy súlyos, sötét pult, a munkatársak szavajárásával oltár uralta. A barokk éra hagyatékának tetszett. Frontján fafaragás, rusztikus jelenet, vadásztársaság pompás mének hátán, szikár ebek falkájától kísérve űz vaddisznócsürhét. Ebben a könyvkereskedésben hangzott el tehát a kérdés, amelyért voltaképpen létesült a könyvkereskedés 9