A hattyúcimeres kastély [antikvár]

Részlet a könyvből:Kissé még mindíg részeg volt, amikor Ismayvel együtt kilépett a hálókocsiból és elsétált a perronon a poggyászhivatal felé. És még mindíg élt benne az elkeseredettség... az a perzselő keserűség, amely három hét óta - részegen vagy józanon - maró savként szűntelenül rágta. A perron meg-megingott lábai alatt; a reggel hideg homálya betöltötte az állomás magas boltíveit és mint sűrű tengeri köd gomolygott körülötte. nem látott semmit. Mereven lépdelt, mint az alvajáró. Hirtelen kiegyenesedett.