A gyilkos mindig visszatér [antikvár]

Gerince megtört.
Lebilincselően izgalmas új könyvében a Szovjetunió városaiban öngyilkosságnak álcázott gyilkosságok történnek. A szálak a titokzatos keselyűhöz vezetnek. Célja merénylet a főtitkár ellen. – Elkaptalak, Ilmet – morogta vészjóslóan és megragadta a fehérszemű csuklóját. – Kandahár óta szerettem volna a szemedbe nézni… – Nyugodtan belenézhetsz – lihegte a másik, és felhúzott térddel ágyékon rúgta Vainót. – Tudod, Heinaste, hogy mindig is jobb voltam nálad, és az is maradok! Szóval… nem robbantál fel? … Hazudott az a szaros kölyök! Így is jó! Legalább most biztos leszek a dolgomban! Felnyögött, amikor Vaino nyitott tenyérrel a nyakára csapott. Pisztolya koppanva a padlóra hullott. – Megöllek, Jaan! – Én … téged, te …. rohadt. Hát nem.. döglöttél meg Afganisztánban? Bár a tér szűk volt a verekedéshez, Ilmet értette a dolgát. Megragadta Vaino nyakát, felhúzta a térdét, hogy védje ágyékát, miközben másik kezével a kesztyűtartó felé nyúlt, hogy ahol a vadászkését tartotta.