A gyár felébred [antikvár]

Részlet: AZ ÉBRESZTŐÓRA kopott, piros bádogjószág. Cseng, Margit, az asszony morog valamit, aztán fülére húzza a takarót. — Már fél öt! Ezt a férfi mondja, Gaál Sándor vasesztergályos, a Neptun Edénygyár pártszervezetének titkára. Sötétkékkel szegett, szürke vászon pizsamájában leszáll az ágyról. Tétován mozog a sötétben. Nehezen találja meg az ajtó mellett a kapcsolót. A villanykörte ernyő nélkül, meztelenül lóg a mennyezetről. Fénye sok apró, hegyes tű. A tűk belehatolnak az asszony csukott szemhéjai mögé, Fáj a világosság. Margit védekezően emeli fel barna-bőrű karját. A kék fehérpettyes hálóing visszacsúszik a válláig. Kerek arcán és vastag ajkú, de jó formájú szája körül a zsémbes elégedetlenség fintora. — Mindig kitalálnak valamit! Aztán veszekedésre hajló, házsártos hangon, látszólag összefüggés nélkül, hozzáteszi. — Legalább a kis villanyt megcsinálhattad volna már! Margit elégedetlen. Kevesli azt az időt, amelyet férje otthon tölt. Emiatt sok vita volt már a házastársak között.